03|13
Ma is, mint mindig felkeltem, elvégeztem a reggeli rutinom és elindultam a suliba. Anyum utánam kérdezett-Mit viszel enni?-Azt gondoltam magamban "Miért akarod, hogy elhízzék? Miért olyan fontos, hogy reggelizzek vagy egyáltalán bármit is egyek a suliban?" De a válaszomban még csak nem is sejtheti, hogy én ilyenekre gondolok, így egyszerûen azt feleltem neki-Veszek valamit a büfében.
A húgomnak rengeteg kaját csomagolok. Igen én csomagolom neki a kajáját, de magamnak sose csomagolok. Neki mindig rakok be gyümölcsöket és zöldségeket. Szeretem, ha egészségesen étkezik, a vacsoráját is álltalában én csinálom. Lehet, hogy fura, de szeretek másokra fõzni/sütni.
Az iskolában nem igazán vannak barátaim. Ugyanis szerintem nem létezik barátság, lehet, hogy hülyén hangzik, de én így gondolom. Barátok: Emberek akikkel idõt töltesz, pénzt adsz nekik amit vagy vissza adnak vagy nem. Elvárják, hogy foglalkozz velük, hogy meghallgasd a problémáit, hogy az õ oldalukra állj, ha választani kell, még akkor is, ha nincs is igazuk,stb. És mit kapsz ezekért cserébe? Semmi sem tart örökké, pont, mint a barátság. Egy idõ után elhagynak és te azt kérdezed magadtól "Miért történik ez? Miért most? Miért velem?" Persze nekem is vannak "barátaim", de én nem tartom õket a barátaimnak, lehet, hogy õk a barátjuknak tartanak vagy, hogy mások is azt hiszik barátok vagyunk, de számomra ez csak egy kapcsolat. Ez mind kettõnknek pozitívan kölcsönös kapcsolat. Szerintem ez így mûködik akik egymást barátoknak nevezik õk is ugyan azt csinálják, mint én, mint bárki ezen a földön, kihasználják egymást. Akkor ha szerintem a "barátságnak" és a "kölcsönösen pozitív kapcsolatnak" ugyan az a lényege. De akkor mi a különbség az a dolog amit a többi ember és amit én csinálok között? Az, hogy én nem érzek semmit. Szó szerint tudatosan kihasználom õket és õk is engem csak mindezt érzelmek nélkül csinálom. Emlékszem mikor még kicsi voltam és apum azt mondta "Azok a barátok akiket az osztályban szerzel nem tartanak örökké, viszont azok akiket itthon szerzel felnõtt korodra is megmaradnak." A amúgy falun élük, itthon=falu. Azóta már a szüleim szétmentek és apum külföldön dolgozik kb 2-3 havonta hazajön 3-4 napra. És ja ezzel kapcsolatban sem érzek semmit. Régebben megpróbáltam rá haragudni, de nem találtam rá okot, talán ezét nem haragszok rá, hogy itt hagyott minket. Ezt is csak egy kapcsolatnak tartom. Már nem volt ránk többé szüksége ezét elhagyott minket, ezzel magyarázom a történteket. Szeretek gyorsan túllépni a dolgokon, ugyanis az idõ véges. Ha azzal tölteném az idõmet, hogy a múlton agyalok nem jutnék 1rõl a 2re. Múlt, megtörtént, nem lehet rajta változtatni, ne foglalkozz vele haladj tovább elõre.
Hát eléggé elkalandoztam.
Sorry. :(
Folytatom, csak túl hosszú, így külön szedtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése